A hosszú élet titka

A dolgokat nem szabad siettetni. Nagyon sok reklám ígéri hat hét alatt egy nyelv megtanulását, vagy négy hét alatt tíz kiló fogyást .Ráncok eltüntetését, az ideális partner kiválasztását adatbázisukból vagy mesés kikapcsolódást egy elképesztő wellness helyen, ahol az ember aztán hatodmagával rotyog egy jakuzziban, mint körülbelül valami pokolbéli bográcsban. Kínálgatnak  óvodai nyelvtanulást, memóriatágítást éles hallást és perui diatómaföldet telefonos zaklatással, amit visszakérdeztem a bizonyára jobb napokat látott elég fásult hangú hölgynél,  tudja-e, hogy a diatómaföld kövült kovamoszatok kőzetté összeállva, őrleményével a sört szűrik, egyébként pedig bányásszák Erdőbényén is, nem pedig életelixír.

Ezekhez képest egy nyelvet ízlelgetni kell, belehelyezkedni logikájába és a beszélő nemzete látásmódjába és akár történelmébe is. A nyelv meglepően sokat elárul ezekről a dolgokról. A franciáknál például a kilencvenegy a következőképpen hangzik: quatre-vingt-onze, ami lefordítva azt jelenti, hogy négyszer húsz, plusz tizenegy. Nos ez a szörnyű nagy szám vélhetően a középkorban alakult ki így leírva, amikor az emberek nehezen képzeltek el húsznál nagyobb számokat egyben. Ugyanilyen az argent szavuk is, ami egyaránt jelent pénzt és ezüstöt is. Mivel akkoriban a kettő ugyanaz volt.

A tíz kiló fogyás csak rákbetegeknél reális- az utolsó stádiumban, a wellnessnél pedig gondoljunk arra, hogy miért is jó ez nekünk? Az ember nem víziállat és amúgy sem kíváncsi senki a szőrös hátára és izzadó lábára. Óvodában pedig szerintem  nem nyelvet kell tanulni, hanem rohangálni, ordibálni, meg udvarolni a lányoknak úgy, hogy megverjük őket, meg húzgáljuk a hajukat. Később ezt úgy sem lehet megtenni legálisan, úgyhogy ki kell használni a lehetőséget.

Ezeket a dolgokat csak azért bocsátottam előre, mert Gábor hosszan értekezett velem a vonalas telefonomon, ahol a hívás ingyenes, így beszélhetnékjének csak az akkumulátor lemerülése szab határt, amit viszont gondosan feltölt a csevegések előtt. Őszerinte teljesen helytelen, hogy az emberfia pillanatok alatt eljuthat madarat nézni Közép-Ázsiába, vagy hópárducot a Himalájába. Megmondom némi bűntudattal hallgattam szavait, mivel jövő héten készülök Krétára, ráadásul harmadszor, ami nem is tudom, hogy enyhítő vagy súlyosbító körülménynek számít. Mindenesetre ott találták fel a borivást is, amit nem lehet eléggé méltatni. Meg a ráérést is, ami kocsmában szimpatikus dolog, az autókölcsönzőnél nem annyira.

Igazából nem is az a baj szerinte, hogy összemászkálunk mindent, amit kellően sok pénzért engednek nekünk, hanem a lélekkel van a baj. A mohó, mindent akaró és mindent egyszerre akaró lélekkel. Ami tárgyiasítja a látottakat, leltári tárggyá teszi őket egytől százig, mert öt nap alatt ennyi madarat kell megnézni Ománban. Aztán meg jön a nehézlégzés, meg az orrcimparemegés, ha időarányosan kevesebb fajnál tartunk. Ha már leperkáltunk a dologért hatszázezret.

És ami ugyancsak böki a lelkét, az a kedves élőhelyeinek a luxurizálódása. Eltűnnek a régi udvarházak, mert felújítják és bekerítik őket, vagy egészen egyszerűen ledózerolják ezeket. Eltűnnek a mocsárrétek, behálózzák a templomtornyok ablakait a gyöngybagoly ellen és egyáltalán minden ellen. A tájértékek helyébe a haszonelvűség lép. Mintha túl sok lenne a koncentrált pénz, és újból elindulna az eredeti tőkefelhalmozás, amin Anglia szerencsésen túlesett az ezerhétszázas években.

Ilyenkor én azzal szoktam vigasztalni, hogy harminc év múlva úgyis kiszárad minden, verekedni, sőt háborúskodni fognak az édesvízért, mint ahogy ennek már vannak jelei a Közel-Keleten, ahol Törökország elfogja az alant lévő országok vizét. De ez őt cseppet sem nyugtatja meg. Baglyot akar, nyugalmat akar és hosszú életet. Meg is kérdezi tőlem, mi ennek a titka, mintha én azt tudnám, de ekkor szerencsére lemerül az akkumulátor és van időm gondolkozni holnapig. Mert tudom, akkor újra meg fogja kérdezni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.