Arann

Nem megyek innen sehová

Mert nincs is út tovább.

Körkörös vésett kelta kereszt

Az élet már lejárta köreit

Gyökeret itt nem ereszt

 

Csak az eső nevel vörös hajú lányokat.

Csak az eső, ami soha el nem áll,

Ezért homályosak mind erre a balladák

 

Kutak, melyekben víz soha nem volt

Orgonacsend felel a meszelt templomfalból,

Kőkerítések választanak el semmit a semmitől,

Mosolyok, melyet az idő gonosz ráncokból szőtt

És a fa, ami egy reggelre lett

Ágain a kárhozat ült le

Egy fázós, kísértésbe fáradt ördög,

Az ő napja se mindig sikerülhet.

Ablakok, melyekben nem fér el a tenger

Virágok élet-halálharca a kertben,

A szép és a rossz csodás kevercse.

 

Innen nincs is tovább

Út csak a tengerbe megy

Szó lélekhez nem vezet.

Ágy, asztal és fedél

Eső, visszhang és az éj.

 

Ahogy végignézek szigetemen

Széle-hossza kiteszi mindenemet.

hatalmas kőszörnyekkel harcol meg a tenger

Vérszomjas sirályok kagylókon veszekednek,

Más nem számít, csak ami élni kell.

Sorsom tengerbe vetett palack

Elúszik és utánam semmi, de semmi nem marad

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük