Úgy gondolom, hogy ha e versek mindegyikét behelyeznénk valamilyen képzeletbeli szellemi oldószerbe, akkor egészen biztosan ilyen képekké oldódnának szét, ha leesne rímruhájuk. És fordítva is igaz. Ha ezek a képek megszólalnának, biztosan így beszélnének magukról. Csak hát legyünk őszinték, nem érünk rá. Instant szépségmorzsákon élünk, mert legtöbbünk elveszítette kapcsolatát aMegnézem

Hideg volt. Az a néhány késfényű csillag átszúrta az eget Én gyufákat adtam el, s úgy éreztem Még egy doboz és az ördög maga visz el.   Élni kell. De hát ki gondolta volna egykoron Hogy majd fogatlan szájjal, maradék ételért szeret, Vagy szesztől szétrepedt aggyal A kocsma pincéjébe hálMegnézem

(Évának)   Az a perc szétesett. Nem volt jó, De nagyon akartam, Így hát bűnöm rázta szét És most ocsúdva Szedjük rongyainkat Mosolyod apró fényénél, Mert megbocsátottál, Ma sem tudom miért   Hajnali álmomban Mikor a test kihűl És a lélek oly messze jár Térdelve szedem össze Azóta is MosolyodMegnézem

Igen, a sásokat szeretjük. Mi a középszintű amatőr botanikusok is. Azért mégse csenkeszek, lehet őket határozni habitusról, tömlőről és súg az országrészes elhelyezkedés is. Továbbá az is jó bennük, hogy tenyésznek mocsarakban,réteken és sziklagyepeken is egyaránt, bár igazi élőhelyük valóban a nedves folyó, holtág és egyéb vizek szegélyei. De mintMegnézem