Az emberek élnek, mert mi mást tehetnének. Paprikás krumplit főznek, veszekednek a gyerekkel, megstoppolják az elszakadt zoknit és így tovább. Viszonylag ritka pillanatok azok, amikor ráébredünk a létezés ízére és szépségére. Változatos okok ezek. Elhagy minket életünk szerelme és úgy érezzük, a további napok, sőt évek egy földi siralomvölgyben fognakMegnézem

  Hogy az ember mit miért csinál, azt sajnos tudjuk. Pénzért hatalmat, hatalomért pénzt. Néha azonban elgondolkodik az ember. Iskároti Júdás vajon tényleg harminc ezüstpénzért árulta el a Megváltót? Nos, ez a kérdés többeket is foglalkoztatott. Eördögh Szilveszter, aki a hetvenes évek önsorsrontó író generációjához tartozott, egész könyvet szentelt aMegnézem

A csésze szétcsattant a kövön, Mintha megfordult volna a zokogás Messzi távolról sötét felhők jöttek És ez a délután talán túl hirtelen megállt Megállt, ahogy ébredés után még simogat A plafon fényhálójába gabalyodott lusta gondolat A visszafojtott lélegzet, ahogy neszekre figyelek Megáll az idő nyüzsgő perceivel Megáll az angyal repüléseMegnézem

Minden gyermekkorban dől el. Az általános iskola alsó tagozatában a visszahúzódó, gyanakvó kisfiúk ügyészek és adóellenőrök lesznek, az osztály bohócai sikeres vállalkozók (engem kivéve), a verekedős, visszaszólást nem tűrők pedig még sikeresebb vállalkozók, vagy politikusok.  Kivételek persze akadnak, mint például O. Karcsika, akinek egyébként lélegzet-elállítóan szép húga volt, az aMegnézem

Rögtön felmerül a kérdés: miért szitakötő? Ennek megválaszolása a műanyag sziták korában kissé körülményes, de régebben volt ilyen képzettségű, kissé alulértékelt mesterember, együtt mondjuk az üveges tóttal, a teknővájó és üstfoltozó cigánnyal, meg a bőrös zsidóval. Erre a névre utal a rovar szitaszerűen kinéző szárnyerezete, de hívják őt sárkánylégynek angolul,Megnézem

A föld felett, épp egy lehelettel Rég elfakult emlékek lengenek el És nem tudom miért pont ezeket Őrzi gyermekkorom óta emlékezetem. Óvodások voltunk és az óvoda nem tréfadolog Kis országában eldől már mindenkinek helye A sírósaké, a bátraké, a nem alvóké, aztán Voltak vezérek, meg a nagycsoport szép lányai KikbenMegnézem