A múltkor már elég sokat beszélgettünk a bagolyról és időközben sikerült beszerezni két 1780-as metszetet két fajukról. Egy pufók nagy szeműről, aki a hátán valami szegett palástot visel, valamint egy sodrófa- szerű vékonyról, kimondottan baromfi jellegeket hordozva  profilból, leszámítva a horgas csőrét. Tudnivaló, hogy ebben az időben a növényábrázolásokMegnézem

Remélem, hogy a börtönben rohadnak rég Akik a szabad és emberi életet hirdették Amely lehet ugyan szép perce az életnek, Vagy orgazmuspontja egy tömegtüntetésnek De mindig hazugságokra épülve alapvetően, Legfeljebb van öreg ötputtonyos ó hazugság és Fiatal, friss még pezsgő, de jegyeiben már termetes Jezsuita körmönfontságot hordozó gurítás, Ám ugyaneztMegnézem

Nos, hát esik az eső, rohadnak a lehullott levelek, ami a nyálkagombáknak jó hír egyébként meg nem annyira. Akár jómagam, macskáim is inkább a meleg szoba ablakából szeretik csodálni az őszt, majd miután kigyönyörködték magukat, visszaszivárognak az ágyba aludni még egy kicsit, és bár ránézésre teljesen ájult állapotban hevernek, aMegnézem

Legelőször a Mátrával, mint hegységgel, öt éves koromban találkoztam, ráadásul egy havas decemberi napon. Elég gyászos emlékeket hordozok erről az eseményről, akárhányszor eszembe jut. Édesapám, aki elkötelezett volt mindenféle teljesítmény irányába, legyen az borivás, vagy célba dobálás, egy reggelen felvetette velem pomponos sapkámat és vízáteresztő téli csizmácskámat, majd közölte, hogyMegnézem