Baromfitávirat a mindenségnek

(Évának)

 

Az a perc szétesett.

Nem volt jó,

De nagyon akartam,

Így hát bűnöm rázta szét

És most ocsúdva

Szedjük rongyainkat

Mosolyod apró fényénél,

Mert megbocsátottál,

Ma sem tudom miért

 

Hajnali álmomban

Mikor a test kihűl

És a lélek oly messze jár

Térdelve szedem össze

Azóta is

Mosolyod szilánkját

Mit a vérengző csoda

Darabokra tört

És körülrakom vele a gyomos udvart

A párnát

A csendet

És egy foltot

Melyről lassan már nem tudom

Hogy egy felém hajló kedves váll

Vagy csak

Út mellett távolodó

Csonkolt gesztenyefák

 

Rég volt

Már egykedvű a távolság

Csak egy tücsök őrzi kint az éjszakát.

Tiéd, mondod újra

Tiéd vagyok

Egy dal

Egy tücsök

A mező összes hangja közül

És te elvesztettél a réten

Mert nem fogtad kezem.

 

1989

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.