Úgy gondoltam, hogy majd egyszerűbb lesz Felnőttként, negyven évesként létezni Mert fogalmam sem volt, hogy az általam ismert negyvenesek, nem hobbiból isznak, és hányni sem hobbiból hánynak, hanem a lét szimpla idegrendszerrel nehezen viselhető kihívásait bagatellizálják el a fent említett módon, ami persze újabb problémákat generál az ágyban, a munkahelyenMegnézem

Nem megyek innen sehová Mert nincs is út tovább. Körkörös vésett kelta kereszt Az élet már lejárta köreit Gyökeret itt nem ereszt   Csak az eső nevel vörös hajú lányokat. Csak az eső, ami soha el nem áll, Ezért homályosak mind erre a balladák   Kutak, melyekben víz soha nemMegnézem

Tisztelt Cím! A számlám sajnos tönkrement, lehányta a macska, ezért szeretnék egy újat kapni. Név, lakcím, üdvözlettel m.péter Tisztelt Ügyfelünk! Az NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló Vagyonkezelő Zártkörűen Működő részvénytársaság (a továbbiakban NHKV Zrt) érkezett levelében megfogalmazott kérdésével kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk. Kérésének megfelelően a hiányzó a hiányzó számla másolatának megküldésérőlMegnézem

Megállt a vízesés Sárga kövein csak a mohás lepedék, Felette egy szajkó kárörvend Hová tűnt a tündéri nevetés? Tudom. Vagy inkább érzem, Nem szerettek. Ahogy te akartad, úgy nem lehetett. Örökre megállítani a legszebb pillanatot Ahogy elolvad kezeden egy hópehely A szivárványt, ami nincs is, a felhők felett Egy nyáriMegnézem

Remélem, hogy a börtönben rohadnak rég Akik a szabad és emberi életet hirdették Amely lehet ugyan szép perce az életnek, Vagy orgazmuspontja egy tömegtüntetésnek De mindig hazugságokra épülve alapvetően, Legfeljebb van öreg ötputtonyos ó hazugság és Fiatal, friss még pezsgő, de jegyeiben már termetes Jezsuita körmönfontságot hordozó gurítás, Ám ugyaneztMegnézem

Ne higgyetek az ősznek Ennek a gyümölcsös-tökös maszkabálnak, Mert jó vége úgysem lesz. Hát nem érzitek, Hogy minden milyen gyorsan eltelt S most megállt a pillanat, Mint mikor a szívverés kihagy Majd utána kalimpálva ráriad. Pedig kaptunk néhány elszáradt levelet De ki bírja még erővel Erre soha nem figyel. AztánMegnézem

Csontváry (Enikő)   Egy mólón lapuló lélekmacska Gömbölyű fej, hegyes szárnyak Nem vitás, ő nem lehet más. Szerelmesek állnak a tányérkék estben Felettük sárga zománc a naplemente Felfénylő kockakövek, foghíjas öreg terek Egy vízköpő gipszangyal repedten felnevet Ablakból kiesik a fény, felforr a befőtt, pattan a pohár Az árnyék hűsébenMegnézem

Fiatalon hát hogyan is tehettem Elkártyáztam apránként a szívemet Rosszabbnál rosszabb nőket szerettem, Elvesztettem álmaimat és a maradék eszem Miért gondoltam, hogy folyóparton Térden álló nagy fákba Beleszeret a tavaszi vadvizek árja Leégett kunyhóvázba a nyughatatlan tűz Miért, hogy sorsom ide-oda űz?   Kártyaasztalra dobtam Fázó lelkemet Eljátszottam aprópénzért LázasMegnézem

Úgy gondolom, hogy ha e versek mindegyikét behelyeznénk valamilyen képzeletbeli szellemi oldószerbe, akkor egészen biztosan ilyen képekké oldódnának szét, ha leesne rímruhájuk. És fordítva is igaz. Ha ezek a képek megszólalnának, biztosan így beszélnének magukról. Csak hát legyünk őszinték, nem érünk rá. Instant szépségmorzsákon élünk, mert legtöbbünk elveszítette kapcsolatát aMegnézem

Hideg volt. Az a néhány késfényű csillag átszúrta az eget Én gyufákat adtam el, s úgy éreztem Még egy doboz és az ördög maga visz el.   Élni kell. De hát ki gondolta volna egykoron Hogy majd fogatlan szájjal, maradék ételért szeret, Vagy szesztől szétrepedt aggyal A kocsma pincéjébe hálMegnézem