Cigányok a Bódva-völgyben

A rét, a rét lassan bezár

Rajta keresztül már csak a nyár emléke jár

 

Amíg világ a világ, rongyos lesz a ruhád

Ne köpjél véreset, mert kikukázza lelked a halál

 

Elmennél innen a világ végére és még azon is túl

Szíveddel egy batyuban, de egyszer csak elfogyott út

 

Hitvány csodák földi fénye fenn az égen,

Piros cigányszoknya leng az alkony hűvösében

 

Tél van tél, szűkül a világ, eltűnnek ködben a fák

Kanyargós füstté válnak, rájuk többé senki nem talál

 

Övék a kopár tarló, a fagyott virág, és a mély pocsolyák

Házaik közt a hó megáll. Betakar a fekete nyomorúság.

 

Ajtók mögé húzódik a világ, szétfagynak a kint száradó ruhák

Rozsdás biciklin tolják haza, hogy ne fázzon át, a maradék látóhatárt

 

Tudják ők milyen a mennyország. Egy hatalmas tér, mely takarításra vár

Hátrányos helyzetű angyalokkal, kiknek szárny helyett vesszőseprő jár

 

Bogáncsba ragadt sovány kutyák, gyermekhad üldözi őket mezítláb

Ha kérésük meghallásra talál, kijár a csapatnak majd tíz pár tüskementes láb

 

December, belegondoltál, hogy milyen lehet, ha eltévednek az ünnepek

S karácsony éjjelén a gyertyafény, kihűlt lelkükkel együtt remeg

 

Nem mi választottunk. Se bőrünket, se rekedt nevetést, se meghalt anyát,

Élünk és imádkozunk, hátha a mi istenünk is egyszer majd erre jár

 

Semmi se jár erre, nincs menekvés. És ha recsegve elválik a föld, s az ég

Veletek tömik majd be a kettő közt tátongó repedést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.