Csíkbogarak

Dytiscus marginalis – Sárgaszegélyű csíkbogár 

 

Gyermekkorunk Balatonjából az embernek eszébe kell hogy jusson az első csók mellett a bambuszbottal történő keszegfogás és az akkor még létező homokos öblök hínárvilága, amelyben többféle bogár is motoszkált. Rögtön meg lehetett ismerni a csiborokat, amelyek nagy fénylő és fekete páncéljukban elég mókásan evickéltek a vízben, mintha most tanulnának úszni. Ennek a suta mozgásnak az oka, a kutyaúszás-szerű felváltott jobb-bal oldali lábbal történő evezés, vagy inkább kapálózás volt. Sokkal elegánsabb látványt nyújtottak viszont a csíkbogarak, mivel ezek megnyúlt hátsó lábaikkal egyszerre húztak, akár egy kis ókori harci naszád. Ha a csíkbogarakról beszélünk, tudnunk kell, hogy egy nagy bogárcsaládról van szó, nagyon sok magyarországi fajjal. Vannak például közöttük gyászcsíkbogarak, törpecsíkbogarak, ciripelő és néma bukóbogár például, de ezek többnyire a tudományos kutatók szeme elé kerülnek, akik tudatosan keresik őket, például rovarhálókkal a víz alatt, de előfordulhatnak a parti sétányok lámpái körül is mivel jó repülők és a csíkbogarakat vonzza a fény.

Az amatőr természetbúvár elé leginkább a nagyobb és gyakoribb fajok kerülnek, úgymint a sárgaszegélyű csíkbogár, a nagy búvárbogár és a barázdás csíkbogár. Minden fajuk könyörtelen ragadozó, amelyek már rovarlárvákkal, ebihalakkal táplálkoznak, de a sérült kisebb halakat is prédának tekintik. Lárvájuk is igen veszélyes jószág. Áldozatába tripszint fecskendez rágóján keresztül, ami tulajdonképpen egy fehérjebontó enzim és bennünk is megtalálható,- a hasnyálmirigy termeli szervezetünkben. További figyelemre méltó tulajdonságuk, a víz alatti légzés technikája, amelyet az ízeltlábúak nagyon találékonyan és teljesen más evolúciós utakon járva fejlesztettek ki. A vízi botpoloska például egy hosszú faroktoldalékon át veszi a levegőt a felszínről, akár a búvár a légzőpipájával. A vízipók, mint ismeretes, komplett búvárharangot készít levegőbuborékból. A csíkbogarak viszont a potrohukon lévő finom szőrzettel ejtik csapdába a légbuborékokat, amelyet aztán trachea rendszerükkel vesznek fel. Ez tulajdonképpen apró csövecskék hálózatát jelenti, amelyek kicsit hasonlítanak az irodaházak szellőztető berendezéseihez, azzal a különbséggel, hogy a levegőt nem motor hajtja, hanem a rovar izmainak mozgása. Néhány fajuk nagyon ritka és ennek megfelelően védett is, mint például a kihalás közelébe sodródott óriás csíkbogár, de az említett fajokkal szerencsére még gyakran lehet találkozni, legfőképpen nyugodt, vízinövényekkel benőtt sekély állóvizekben, legalábbis gyakrabban kerülnek szem elé, mint a megritkult csiborok. Ezeket minden kísértés ellenére ne halásszuk ki a vízből összeszorított marokkal, mivel melltüskéjükkel elég kellemetlenül tudnak szúrni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.