E-számok, a szükségtelen jók

Nos, hát esik az eső, rohadnak a lehullott levelek, ami a nyálkagombáknak jó hír egyébként meg nem annyira. Akár jómagam, macskáim is inkább a meleg szoba ablakából szeretik csodálni az őszt, majd miután kigyönyörködték magukat, visszaszivárognak az ágyba aludni még egy kicsit, és bár ránézésre teljesen ájult állapotban hevernek, a második edénycsörrenésre mind a hárman a konyhában vannak, hogy ne is beszéljünk a klopfoló harci csattogásáról, amit több száz méteres távolságból érzékelnek és pofácskájukon templomi áhítattal nézik a műveletet. Úgy is tudják, hogy el fogok gyengülni és a húsról nem csak a mócsingos fecniket fogom levágni, hanem kedvükért jócskán beleszabok majd beljebb is.

Írni, pedig ha már a konyhában vagyunk, ott van az egész hűtőszekrény, ami csupa E számos terméket rejteget belsejében. Hát mit mondjak, róluk, ha nem is barátsággal, de legalább korrekten írni olyan hálás feladat, mint egy többszörös pedofíliával gyanúsított sunyi képű delikvens védőügyvédének lenni. Riportok sokaságát látni, amint az aggódó tekintetű háziasszony elborzadva szemléli a polcról levett valamit, és azt mondja, hogy ezt ő meg nem venné, mert esetleg a gyerekeinek két feje nő tőle, és a férje is E szám mámorban csalta meg és vált el tőle. Ez a hisztéria tizenvalahány éve abban kulminálódott, hogy szamizdatként osztogattak egy papírlapot, a kölni gyermekrákkutató intézet ajánlásával, ami E számokat sorolt fel nagy bőségben, mögöttük pedig a várható hatásaikat, úgymint daganatos megbetegedések, nyavalyatörés, hányás, hasmenés ésatöbbi. Érdekes módon a legborzalmasabb dolgokat szegény citromsavról írták, ami annyira veszélyes, hogy minden sejtünkben a glükóz lebontása, annak kémiai kötésenergiájának kinyerése egy ismétlődő körfolyamatban történik, amit szoktak hívni citromsav-ciklusnak is és felfedezése Szentgyörgyi Albert nevéhez is kapcsolódik.

Később persze jött a cáfolat is, hogy ilyen intézmény egyáltalán nem is létezik, de a gyanú árnyéka mindenesetre lemoshatatlanul rákúszott a parizerre és a gumicukorra.

Elöljáróban annyit érdemes megemlíteni, hogy ezeket az anyagokat az élelmiszeripar-és ez egy kulcsszó-már régóta használja, tán fennállása óta is, de eleddig nem katalogizálták az élelmiszerekbe adagolt segédanyagokat, így nem is figyeltünk rájuk különösebben. Megjelenésük egyebek iránt  tényleg az iparszerű élelmiszergyártással függ össze, olyan termékek kreálásával, amelyek egyrészről szabadságot adnak a háziasszonyoknak, mert csak felrottyantjuk a tasakos levest , vagy beleöntjük a mártásalapokat a serpenyőbe, máris kész vagyunk valami olyasmivel, ami nyilvánvalóan nem a negyven összetevőjével egy komplett nap alatt elkészülő madeira mártás, de kétszázhúsz forintért azért kellemesen simogatja torkunkat a savval feltárt, és ezért vízben már gyorsan oldódó modifikált keményítő alapú gombaleves, amely pompás vargánya ízét a 2-okten-1-ol aromától kapja.

Másrészről pedig a folyamatos innováció kényszere is hajtja az élelmiszeres cégeket, és ha ki akarnak rukkolni egy bonyolult tejszínhabos, gyümölcsdarabos és a jó ég tudja milyen csodákat tartalmazó pudinggal, akkor nyilvánvaló, hogy ez a kavarty csak úgy áll meg saját lábán összelottyadás nélkül, csodás színekben pompázva, ha felépítjük, és ezen állagát stabilizáljuk.

 

E szám védőügyvédként megállapíthatjuk tehát előszörre is, hogy védencünk ártatlan, a fogyasztói társadalom hívta őt életre és rontotta is meg, tehát áldozatról beszélhetünk, nem bűnösről és nyilvánvalóan nem lenne létjogosultsága, ha nem vennék őt meg, mivel az emberek marha sokat keresnének, és emellett lenne idejük biopiacra járni és harmonikus bioételeket főzni.

Ezek után az ördög védőügyvédje kicsit az E számok körmére fog nézni, amit az ellenzőik nyilván nem tettek meg, mert akkor nem mondanának akkora hülyeségeket,- kamera előtt ráadásul. Mint mondottuk, az itt felsorolt anyagok jó részét már régóta használják már, hiszen olyasmikről van például szó, mint a savanyítóanyagok-azaz ecetsav, almasav, propionsav, amelyek egyrészről ízesítenek, másrészről pH-t állítanak be, hogy például a tejfehérjék ne csapódjanak ki emulziójukból utálatos módon.

Megjegyzendő, hogy a Coca-Colában mai napig az elég durva foszforsav van, ami ad ugyan egy érdekes, selymes ízhatást, cserében viszont lemarja a fogzománc kalciumát, úgyhogy az ember fogai előbb-utóbb kirohadnak, de hát ennyit be kell vállalni az élvezetért.

Aztán itt vannak a kedvenceim, a zselésítők, amelyek mind-mind természetes anyagból vonódnak ki, úgymint a karragenát a vörösmoszatokból, a pektin alma és citrushéjból, a szentjánoskenyérmag liszt abból, amiből, a guar egy indiai, magjáért terjesztett szójaküllemű növény, az arabmézga fagyanta-szerűség, a zselatin pedig nem más, mint bekoncentrált húsleves, amit sertésbőrből, vagy marhacsontokból főznek, hosszú lúgos vagy savas feltárás után. Javaslom, gyenge idegzetűek ilyen állapotában ne nézzék meg a folyamatot, ha tehetnék is, mivel a dögtemető egy vidámpark az oszló bőrökkel teli kádak látványához és szagához képest. Azt csak úgy mondom, hogy a gumicukor majdnem tisztán zselatinból áll.

Kisebb dózisokban pedig a növényi zselésítők teljesen váratlan helyen bukkanhatnak fel, mint például a zacskós kakaó, ami őáltala kapja telt ízét, korántsem a kakótól.

A színezőanyagok nevük szerint színeznek, mert mondjuk a parizer attól a sok benne lévő hústól maximum piszkosszürke lenne, ami annyira azért nem étvágygerjesztő, bár a parizert általában nem ezért eszik, és nem előételnek; az a mousse de foie gras avec truffe (szarvasgombás libamájhab)

De azért mennyire más így szűzies rózsaszínben a bíbor vértetű kivonattól, vagy a rizs kártevő gombája (Gibberela fujikori) által megszínezve! Erre mondhatják őseink, hogy bezzeg az ő idejükben… Nos az ő idejükben a parizer valóban húsból készült, amihez kannaszám öntötték a vágóhídi állatok kiontott vérét, mert valamivel azért akkor is össze kellett ragasztani a felvágottat, a jelenlegi szójakoncentrátum helyett.  Mindenesetre megállapítható, hogy mostanság színezni egyre inkább természetes anyagok kivonataival színeznek, úgymint karamell, bodzalé, szemben a tényleg némiképp gyanús, főleg Indiában gyártott mesterséges anyagokkal, amelyből azóta a tartazinsárga nem is használatos.

Aztán vannak még fújóanyagok, amelyek mértéktelen használata vezet oda, hogy a késsel megszúrt zsemle egyszerűen leereszt, tartósítószerek mint például a kálium-szorbát, ami a szorbinsav káliumsója, és a berkenyében fordul elő a természetben, illetve antioxidánsok, amelyek életük árán is megvédik a rájuk bízott élelmiszereket, azáltal, hogy előbb reagálnak a káros anyagokkal és inaktíválódnak , mint a rájuk bízott táplálék, mindezenfelül még az orrodat is tisztíccsák mert a leginkább alkalmazott antioxidáns a C-vitamin.

Továbbá szükséges az élelmiszeriparban emulgeálni is, azaz összekeverni olyan nem keveredő dolgokat mint a zsír és a víz, amihez a digliceridek nyújtanak például segédkezet, avagy itt van a kínai konyha sztárja, a nátrium-glutamát mint ízfokozó (meglepő módon az emberi fehérjéket is felépítő esszenciális aminosavak egyikének nátriumsója) , de volt már szerencsém füstaromához is, amire nehezen találok szavakat.

Nos, mindezzel nem azt akartam mondani, hogy kimondottan hasznos a minél több és változatosabb E számú vegyület fogyasztása, csupán annyit, hogy mára ezek életünk részévé váltak, kivéve azon nagyon tudatos, és csekély embercsoportot, akik csupa egészséges dolgot esznek és isznak, legalábbis amikor adásban vannak. Be kell látni, hogy meglétük része annak a globális folyamatnak, amely során a Föld lakossága nőttön-nő, jelentős részük immáron városban élve, elszakadva a természettől, és azt eszi, amit kap és meg tud fizetni. A fogyasztói társadalom meg nem lacafacázik, nagy bőségben tálalja, amit a reklámokkal manipulált vásárló megvesz, és még örül is neki, mert az E számok jóízűek és szépek, tulajdonképpen egy kis sót visznek az élet kovásztalan kenyerébe. MP

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.