Egy könyv élete

Egy átlagos könyv, hetven deka átlagos minőségű gépsonka árába kerül. Ezt többen sokallani szokták. Mármint a könyv és nem a gépsonka  árát. A szellemi táplálék ugyanis egyáltalán nem annyira kézenfogható valami, mint a fizikai. Sőt az sem biztos, hogy igény van rá okvetlenül, mert vagy nincs mindig rá pénz, vagy igényként nem jelentkezik az olvasás. Így aztán egy kategóriába kerül sok esetben olyan pompás dolgokkal, mint az életbiztosítás, vagy az olyan egészségmegőrző ketyerék árusításával, amelyek használata a sok évtizedes babonákon, szándékos ferdítéseken  és az össznépi tudatlanságon alapul. Elég méltánytalan helyzet ez a társaság a könyv számára, de nincs mit tenni, ha nem megy az olvasó a könyvért, akkor a könyvvel kell menni az olvasóhoz. Emlékeim szerint József Attiláról és Nagy Lajos íróról is olvastam, hogy vendégeiket nagy halom könyv között fogadták, amiből aktuálisan öt darab ment el, erről panaszkodott József Attila Pedig milyen jó lenne most a polcon egy pár dedikált kötet tőle! De hát életükben kevesek lesznek váteszek, akik meg lesznek, azokról kiderült, hogy teljesen érdemtelenül lettek azok. Az utókor teljes joggal nem olvassa Herczeg Ferencet, akit írófejedelemmé koronáztak és a többi húszas évekbeli kortárs költőt és írót is leginkább Karinthy Frigyes- Így Írtok ti című stílusgyakorlata tett halhatatlanná. Mármint az ember úgy röhög rajtuk, hogy a könny is elkezd folyni a szeméből. Pedig gondolom se Gellért Oszkár, se Szomory Dezső nem így vágyta a későbbi nemzedékek dicsőséget.

Szóval a könyvet el kell adni. Jelen esetben az Életörömöt, ami egy kimondottan megosztó könyv, pedig nem is szól politikáról, amelynek nagy kalapjában gyűlnek össze a migránsok, a genderek, a melegek, a liberálisok, az akadémia védelmezői és egyéb kártékony férgek. Igazából ez csak időtlen bölcsességekről szól, időtlen szép fényképekről, amelyek természetfotók, de mégsem egészen. A természetfotókon állatok vannak meglepő közelségben, növények neglizsében, még harmattal borítva, avagy tájak, ahogy a szem nem látja őket, mert az ember szeme nem halszemoptika, vagy nem tudja  agyában összerakni a hosszú percek expozícióját, mert az agy nem erre lett tervezve.

Ezek a képek csak rácsodálkozások a részletek gazdagságára, a lendület erejére vagy a szem elől rejtett dolgok megjelenülésére. Hogy az idézetek kinek mit mondanak, az lélek és testmérséklet kérdése. De azt hiszem, a vallások összessége nagyjából ugyanazt sugalmazza. A belső én kiteljesedését, törekvést a tökélyre ami legyen isten, vagy bármi emberfeletti, akár platóni csillogó ideák világa, és erősen javasolja az élet csapdáinak és csábítással kikövezett útjainak elkerülését. Ez utóbbi jó tanács. Nem kötelező megfogadni. Mindez egy gyereklány szemszögéből. Aki fogékony a jóra , a rosszra a szépre, az örömre és arca pontosan követi ezeket az érzelmeket, a képek hangulatát. Olyan ő, mint egy érzelmi jeltolmács.

És hát akkor nézzünk egy napot. Vagy kettőt. Volt a meglátogatottak sorában izzadós kezű egyházi iskolaigazgató, aki láthatóan nehezen éli meg a nyáj vezetésének rárótt feladatát . De lássuk be persze, Krisztus útján a legnehezebb járni minden közül. Végtelen szeretet kell hozzá, de sokszor még véges sincs. Vasboltos elárusító lány, aki este festeni szeretne, de remeg a keze az egész napos cipekedéstől. Kisnyugdíjas öregasszonyok, akik élelmiszerre és nem könyvre takarékoskodnak. Vagány polgármester és nem vagány polgármester. Gumijavító mester, akit az ember úgy képzel el, hogy még a pizsamája is gépolaj foltos. De szereti az erdőt és a gyerekeket és ámulva mutatja, hogy a levetett abroncsok belsejében milyen gyönyörű jégkristályok nőnek. Végül az a kedves hölgy aki egy felújított kúriában lakik és kedvesen körbekalauzolt a termeken, ahol minden a biztos jóízlésről és iparos szépségről szól, összhangban a tájjal, kerttel és lélekkel. Minden megvan, várva valakit, egy társat talán. Így hát hol fogy ez a könyv, hol nem fogy. De minden találkozás tanulságos. Hrabal is ilyen ismeretségekből írta a Bambini di Praga 1947 című könyvét például. Egy emberi bogárgyűjteményből, ahol minden példány egyedi és megismételhetetlen. Leírva is, a valóságban is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.