Elevenszülő gyík

Most hogy 2018-ban az év hüllője lett, szárnyaira kapta a hírnév. Olyan előkelő klub tagja lehet, amelybe a mocsári teknős, a barna ásóbéka és a foltos szalamandra is tartozik. Feloldandó az ellentmondást. Ez kétéltű és hüllő klub. Hogy a kockás sikló mit keres ott, az még kétellyel tölt el, tekintettel balatoni működésére, ahol kissé túlszaporodott és látványnak sem szerencsés, amikor a szabad strand kékmoszatos kövein küszt nyeldekel a szép számú óvodás nézőközönség előtt.

Igazából az elevenszülő gyíkot minálunk jóval megelőzte a hírneve. Apám aki orvos volt és köztiszteletben álló igazmondó ember, a nyírség egy kicsi falujából származott. Talán a nosztalgia nagyította fel az átélt eseményeket benne, de szívesen mesélt végeláthatatlan mocsarakról, amelyekben tehéncsordák tűntek el nyom nélkül és a kékesen lobogó lídércfényről, amelynek funkciója az elásott kincs feletti őrködés volt, plusz a vigyázatlan emberek mocsárba csalogatása. De a legnagyobb attrakció mégis az elevenszülő gyík volt, ami méteres nagyságban csörtetett a mocsárban, elkapva ezt-azt, ami betévedt oda. Fácánkakast, nyulakat és ilyesmiket. Persze minden rémmesének kell legyen azért némi alapja. Penészleken hasonló lápszemek vannak a mai napig, mint Bátorligeten, hűvös reggeli sóhajtásokkal- párákkal, ködökkel,- ahol megmaradtak azok a hidegidőszaki maradványnövények, amelyeket mainapság jóval északabbra, vagy jóval magasabban találunk. Ennek az úgynevezett  refugium hatásnak első rendszerbe fogalója Tuzson János volt, akit elgondolkodtatott a babérlevelű fűz, a zergeboglár és tőzegeper megléte . Erre az elméleti magra aztán sok botanikusunk rakott fel egyre pontosabb ismereteket, a növények északi illetve dél felé történő fel-lehúzódásáról, amelyek mozgása két irányból-Dél-Erdély és a Dunántúl Szlovénia felőli részein keresztül történt meg. Ezért ilyen fontos növénytani dokumentumunk például az erdélyi lednek és a pofók árvacsalán. Amelyek szinte jelzőkaróként mutatják a dácikus és az atlantimediterrán fajok útvonalát. Hasonló a helyzet az elevenszülő gyíkkal is. Tulajdonképpen ő is egy hidegidőszaki maradvány, példányai vidáman szaladoznak az észt, vagy német mocsarak bemutató pallóútjain, majd legnagyobb megdöbbenésünkre vízbe vetik magukat lendületből, amit egy gyíktól igazán nem várna el az ember. Itthon legnagyobb összefüggő elterjedési területe a Bereg, ahol például a Téb-erdő körüli vizes sásosban bukdácsol fekete, gyíkhoz képest elég tömzsi testével. Érdekes vidék. Mi magyarok sem igen ismerjük. Kis, festett mennyezetű és falú templomkák, tündérrózsás holtágak, régi magyar gyümölcsfajták, harisos kaszálók és elhagyatott dűlőutak, amelyek a semmibe mennek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.