Fenyőszajkó

Talán pár szó először rokonáról, a mátyásmadárról, aki enyhén fogalmazva is megosztó személyiség. Mindenütt ott van, ahol nem kéne, kifosztja a fészkeket és az se véletlen, hogy a szajkózni igénk, valami olyasmit jelent, hogy vég nélkül ismételni valami értelmetlenséget. Főleg az anyós jellemzője ez. Ugyanakkor csinos külleme, bizalmaskodó modora, tölgymakk dugdosása sok ember szívét megveszi, főleg a városiakét. Eleve öröm, hogy megismernek valamilyen madarat csak úgy, minden szakirodalom nélkül és ezt meg tudják osztani a gyerekkel séta közben, versenyt rugdosva a platán embertelenül nagy, kéttenyérnyi levelét, illetve lánygyermek esetén fonott kosárkába gyűjtve ezeket, gondosan összesimítva őket a jobb helykihasználás végett. Ezzel szemben a fenyőszajkó, a környező magashegységek kissé kulturáltabb madara. Magyarországon alkalomszerűen jelenik meg, főleg ősz-tél relációban, hét éve inváziószerűen. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint az orosz néphadsereg bejövetelét, hanem 80-100 egyed szétszórt ittlétét. Régi magyar neve mogyorószajkó, amit latin neve kicsit másképp tükröz (Nucifraga-frango, frangere, fregi, fractus-nyilván rendhagyó ragozás : megtör,  nucis 3. declinatio:dió). Tehát Csajkovszkij Diótörő című balettjének is megtudtuk egy füst alatt a latin nevét. Én összességében a Magas-Tátrában láttam, behatóbban a Poprádi-tónál, ahol félszelíd példányok a végletekig lealjasulva sürögnek-forognak valamint pózolnak némi szendvicsdarabért cserében a turisták előtt, a szálloda és étterem mellett. Szerintem, ha így megy tovább, előbb-utóbb megtanulnak valami szlovák népi táncot is. Tulajdonképpen Gábor is külföldön látta elsőként, valahol az Alpok lábánál, gyümölcskertben, hasonlóképp bizalmas példányokat.  Majd a vértesi Csókakő váránál. Tényleg: miért neveznek el annyi mindent el a hollófélékről? Hollóstető, Hollókő, Hollóháza. Az alföldön pedig a varjú dívik, ott nyilván abból van a több: Varjú-lapos,Varjúháza, Varjú- domb. Vörös Rébék balladájában pedig Pörge Dani egy varjút lőtt, S Rebi néni leesett. Nagyon jó. Szóval további fenyőszajkó találatok by Gábor: Balatonnál Sümeg előtt keresztbeszállva az autó előtt, majd a mostani fellelés, ami Herend kertvárosi részén történt, egy hosszú almáskertben. Ezt tulajdonképpen két idősebb hölgy találta meg, akik le is fényképezték, bár bizonytalanok voltak benne, hogy mi is ez a nem ismert küllemű jószág. És  ez a dolog nem is csak a madárról akar szólni, hanem arról az apró életszövedékekről, amit oly annyira hiányolunk mainapság, de nem is tudjuk, mit hiányolunk egyáltalán, ha nincs semmi mintája előttünk. Nem sokról van pedig szó. Csak tudni, hogy vannak még hasonló érdeklődésű és hasonló gondolkodású emberek. Horgászat, biciklizés, gombaszedés, kocsma. Bár ez utóbbi nem okvetlenül a barátságról szól, hanem az egyedül nehezen vállalható szenvedélyről, és tapasztalataim szerint aztán hányni is kellemesebb kettesben. Franciaországban, ahol az emberek sokáig és jó életminőségben élnek, hatvanas fószerek mennek vasárnap bringázni hatalmas köröket, és az akkori élettársam szerint még kisportolt fenekük is volt, ami a mi hatvanasainkról nehezen mondható el. Ennek ellenére, vagy épp ezért, mi magyarok általában nem szeretjük a franciákat, de éppúgy nem a taknyos orrú tótokat, meg a felvágós digókat, meg az arany fogú orosz maffiát, meg a buzeráns hollandokat, mega ferdeszeműeket és így tovább. Szóval a szajkó meglett, a hölgyek elámultak barátom madarászási képességén, hogy megtalálta a madarat egy hét múlva is. Így azt mondhatjuk, hogy minden jó volt, a vége főleg. Herenden pedig, mint a Magas-Bakony peremén már hó volt akkorra, a fán maradt almák lampionként piroslottak a fehérségben. Tulajdonképpen jó is egy kis falusi tél, szemben a városi taknyos, szemetes telekkel. Favágás, kályha, reggeli pálinka,amit azért szokni kell egy városinak, meg a disznóölés, a szeretett és bizalmas disznó feldolgozása kolbásszá és füstölt hússá, valamint paprikás malacfejjé, amit korábban sokszor megvakargattunk, amikor örvendezve elénk jött etetések alkalmával. Hiába, emberek vagyunk, számítóak és gonoszak. Minél számítóbbak és gonoszabbak, annál jobban megy a szekér.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.