Halásztemplom (Kréta)

Citrom terem a porló sziklán

Hol lassan lüktet egy gyíktorok

S ha délben eltűnik az árnyék

A fa bütykös ágán forog a föld.

Vasárnap van, ma hinni kell,

Balról jönnek az angyalok

Sószagú suhogással akár a sirály

Jobbról a hívők,

Bekölnizve mezítláb.

Kezet mosnak a szenteltvízben

Ahogy az ebédhez szokás,

A bűnnek le kell ázni

Az üdvösség most a tét.

 

Valami messze hely az

Ahol a lenge gyertyafény

Örökkön sercegve ég

És se halászni, se szeretni,

Nem vág többé húsba kötél

Nincs óra és évszakok

Csak a tengerről fújó langyos szél.

 

Mennyire szeretlek

Tudod,

Nem könnyű mesterség ez,

Csak nézlek úgy  

Ahogy először néztelek.

Ha teremteni kellene,

Száz évig épülne ez a perc

Mi most megáll,

S mint lepke megpihen.

 

Vége a misének

Angyal volt vagy nem volt,

Mindenki látott valami tollas lényt

A kissé írástudó rendőr jegyzetei szerint

Ki csirkét, ki Szűz Máriát,ki szárnyas jelenést.

Ötven fok van árnyék nélkül,

Kis hullámok susognak a partnak eltört mesét

Nagy  szomjúság terjeng itt köztünk dél felé  

Csak mássalhangzók gyűlnek csomókban a szánkba

Lassan megyünk a hűs kocsma felé                                                                                  

És felettünk mindegyre

Őrült kabócák fémszálán rezeg az ég

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.