Hunyorok

Májusban nem kunszt virágnak lenni. Meleg, beporzó rovarok sokasága, szépség, illat , szerelem. Február végén azért más a helyzet. Az időjárás meggondolja magát például és leesik egy fél méter hó. Hűvös szelek fújnak, de azért valakinek el kell kezdeni. Növényi bőrszerkó, zöld szirom, vagy jobb esetben zöldeslilás és falkás porzók. Egyszer láttam rajta egy poszméhet púderezkedni, mert mást mit csinált volna ezen a hűvös és íztelen virágon.

Hogy hunyorok egyáltalán léteznek, arra hatodikos koromban ébresztettek rá. Az illető hölgy, aki behozta az iskolába csokor formájában, dundi volt, jeles tanuló és xilofonozott énekórán. Egészen addig a pillanatig behánytam tőle, de ez a virág teljesen felkeltette az érdeklődésemet iránta. Most lehet, hogy azt várja az olvasó, hogy később lefogyott, szépségversenyt nyert én pedig elvettem feleségül. Nos semmi ilyen nem történt, noha egy gimnáziumba is jártunk. Azt nem mondom, hogy szebbnél-szebb nőkkel volt tele az az intézmény, mivel zömmel matematika, fizika és kémia tagozatok léteztek benne, ahová általában gondterhelt arcú, szemüveges lányok jártak, akikből általában gondterhelt arcú, szemüveges matematika, fizika és kémia gimnáziumi tanárnők lettek. Negyven felett elvált státuszban.

A hunyorok körében ismeretes a vikarizmus, ha már így letudtuk a dolog női vetületét, ami azt jelenti, hogy a három magyar faj, -úgymint illatos (semmi illata nincs), a délvidéken, a kisvirágú (egyáltalán nincs kis virága) a dunántúli középhegységben és a pirosló (nem piroslik, hanem mint említettem lilászöld) a Börzsönyben, a Pilisben és a Bükkben fordul elő-nincsenek területi átfedésben, hanem a fajok egymást helyettesítik. Emlékszem rá, fiatal koromból, a rádió is bemondta február körül, hogy a Mecsekben már virágzik az illatos hunyor. Nálunk Borsodban ekkor még tökig érő hó volt, úgyhogy kimondottan irigyeltem a pécsieket és irigylem a mai napig. Azt hiszem ez az érzés nem kölcsönös. Egyetlen pécsit sem láttam még, aki a miskolciakat irigyelte volna.

Van továbbá fekete hunyor az Alpokban és zöld hunyor a Dinári-hegységben. A feketét régebben házakra is kiakasztották, mert véd a rontás és a boszorkányok ellen. Hogy ez miként derült ki róla, arról nincs információm. Mindenesetre a diákoknak szóló képes növényhatározókban a hunyor mellett egy kis fekete halálfej szokott díszelegni, úgyhogy ne együnk hunyort. Egyrészt meghalunk, másrészt megbírságolhatnak, mert mind a három fajuk védett. Együtt a többi kora tavaszival. A hóvirággal, a csillagvirággal és a kökörcsinekkel, mert emlékszem rá, szintén fiatal koromból, hogy az emberek imádták őket csokorba szedni. Nálunk Felsőhámorban a kertekben nagyon sok farkasboroszlán is van például, a falu fölötti sziklákon viszont lila orgona kivadulva, amire persze haragudni kellene, május elejét leszámítva, amikor a szellőkkel olyan illat lengedez a házak között, hogy még a nyolcvannyolc éves és embergyűlölő Futrinka néni is visszaköszön nekem az utcán, amire más hónapokban nemigen akad példa.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.