Karácsony Felsőhámorban

Hideg volt.

Az a néhány késfényű csillag átszúrta az eget

Én gyufákat adtam el, s úgy éreztem

Még egy doboz és az ördög maga visz el.

 

Élni kell.

De hát ki gondolta volna egykoron

Hogy majd fogatlan szájjal, maradék ételért szeret,

Vagy szesztől szétrepedt aggyal

A kocsma pincéjébe hál

És megrohadt bort vedel.

 

Szabadok voltunk a választásban.

És a szabadság vaságyakat szült

Végtelen hosszú délutánokat,

Sámlin ülve,

Muslincaként rajzó semmi ötletekkel.

Hogy mínusz tíz alatt is van-e Isten

És vajon lopott fával fűt be?

 

Aztán csend lett.

Jött a karácsonyeste,

Mert mi jók voltunk mindannyian

A park kivágott fenyőiről lemostuk a meszet,

Várva ajándékainkat.

Imádkoztunk is ezt-azt

Mi régről megmaradt

Kékes közönyünk lángja

Lassan tisztult, akár síró viaszától a fény

S bár csepp volt, elszállt a nyögő bükkfák

Hurutos kutyák és füstös kémények felett,

Válaszként pedig lehullott néhány pehely.

Tán angyalok megfagyott szárnyatolla volt,

Köszöntek fentről szép álmokat,

Mert ha kedvesebbek az eltévedt bárányok

Akkor Isten minket nagyon szeret.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.