Kercaszomor, amit nekem meséltek róla

Az elméleti fizikusok hajlamosak olyanokat mondani, hogy a világ lehetne teljesen más is, mint a meglévő. Mondjuk teljesen rendezetlen. Ezt nyomatékosabban jelentik ki azokon a napokon, amikor megfáztak, vagy otthon hagyták a buszbérletüket és persze jött az ellenőr. Elő a fekete lyukból. Hogy a pi sem 3,14 lenne és hiába szoroznánk, szoroznánk bármit is, nem jönne ki semmi. Ezt persze akkor nem tudnánk elképzelni, mert mi sem lennénk. Valahogy úgy, ahogy Parti Nagy Lajos írja:

-a sárral kevert vér leszárad/ mért nő a fű meghal Babits/egy ötszámjegyű szörnyű szám vad/árnyéka szó mész csont kavics – így vesszők nélkül, hogy még borzalmasabb legyen a vízió.

És hogy mit tudok én ehhez a felvetéshez hozzátenni tudományosan? Hát például. A rizikegomba, a Lactarius deliciosus-azaz szabad latin visszafordításban faszagányos ízű tejelőgomba- lucfenyők alatt nő. Az ember összeszedi, besavanyítja, elteszi befőttesüvegekbe őket alapos pucolás után olyan módon, hogy a nem odavaló mikroorganizmusokat részint kizárja az üvegből celofán segítségével, részint pedig forralással elpusztítja a bent lévőket, hogy ne vigadjanak kedvükre a felöntőlében, mert annak nem szokott jó vége lenni. Aztán felteszi az ember az öt üvegét a spájz polcára, és várja nyugodtan a Karácsonyt. A liba is meg fog majd érkezni sülve, igaz teljesen más vonalon, és bár nem kenyerem a plágium, lássuk be ez idáig teljesen olyan lett, mintha Váncsa István írta volna meg. Pedig mindösszesen arra akartam célozni, hogy ez a világ mégiscsak a helyén lehet, hogyha ennyi egyezés van benne: erdő, gomba, fűszerek, befőttesüveg, ízlelőbimbók, karácsony, liba és öröm. Persze nem a libáé. Aztán Kercaszomor is jó példa lehet, amit megtudtam róla hallomások útján, könyvjelzőkbe szedve- Mert bár az Őrségben párszor jómagam is megfordultam, de ott történetesen nem.  Patak és az általa okozott vizes láprétek boglárkalepkékkel. Nincsenek  tervezett kertek,cserép és műanyag rángatózó méhecskékkel és mosolygó sündisznókkal. Igaziak vannak. A gyepre almák hullanak, némelyiket felszedik, némelyiket nem. Amelyiket nem, azt a darázs, vagy valamilyen csiga eszi meg, vagy csak úgy elrohad. Ezt a dolgot is azt hiszem elfelejtettük, hogy nem kell mindennek rendben lennie, mert különben úgy járunk, mint a németek, akik a középkortól gyakorolják a takarékosságot, így nagyon jó módúak lettek. Közben pedig elfelejtették, hogyan kell  örülni, így állandóan sörfesztiválra, borfesztiválra járnak, meg a Balatonra ,hogy érezzék, miért is gürcölnek a nagyon pedáns hétköznapjaikon (lsd. morzsaporszívó és váltócipők tömkelege, valamint a beteges munkahelyi magázódás). Pedig a pálinkát is akkor kell inni, amikor ihlet van rá, máskülönben megárt. Szóval a kies végeken az  élet úgy jó, ahogy van. Hát igaz, fel kell nőni hozzá, és vállalni, hogy nincs autó,nincs pláza és sok minden más se. Tűzifa van, olyan ebéd amit megfőzöl, annyi meleg amennyit befűtesz. Meg  hogy olyan sötét ég szunnyad feletted télen, hogy sötétebb, mint a behunyt szem. Szóval helyén van minden. Minden macska, minden kerítés és minden molekula. Semmi sem rendezetlen és semmi sem rendezett. Arról meg hogy milyen lehetne a világ, ha teljesen más lenne, csak azok gondolkodjanak akiknek nagyon muszáj. Segítségül annyit elárulok még nekik, hogy egyes vörös tejű rizikékkel vigyázni kell, mert megfestik a vizeletet is, aztán meg  lehet csodálkozni a nyilvános WC-ben. Ha persze még tudunk csodálkozni annyi év után is egyáltalán. Mert ez is egy fontos dolog.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.