Madonna a Faktor-réten

Madonna a Faktor-réten

(az ember néha elbizonytalanodik)

 

Lassan megreped hosszában az ég

Szűkül az éjszaka a csillagok alfelén

Hogy végül reggel lesz-e, nem tudni még

Az a vékony, derengő szürkeség

 

Nyílik csendben a mennyei padlásajtó

Egy imáért öt percig beszélhetsz

Intercelum, a megbarnult szentkép

Kis dobozán át, az égi üzenetrögzítővel.

 

Egyes gomb, pénzügyi zavarok

Kettes, a magány megöl,

Hármas, betegségek, öregség

Négyes, átoklehetőségek

Ötös, áldás a többiekre

De ezt soha, senki nem nyomta még.

 

Bogárrágta bükkfán, kis kép kis dobozban

És két pingált gipszszobor is, az olcsóbb fajta

Nevetséges apró szentlélek, ott a Faktor-réten.

De miért akkor, hogy hitetlen torkom elszorul

Ahogy elszorult akkor nyolcezer éve ott,

Hol embernek élni vizet és sarat adott két folyó.

Talán nem kellett volna fűzni mondatokat

Talán nem kellett volna játszani a szóval

Nevetve, ha rímre csendült kettő

Mint két összeütött és felszikrázó kő.

Lemállott rongy rajta és apró ékszerek

Üvegére ráírva, rézkori lelet

És valami még, amiről nem tudni mi, mert talán

Muzeológusnak csak boldog ember áll

Fájdalmak szárazvillámai

A mindegyre vergődő lét

Testvérem azóta is mindenki, aki fél.

Elégettek élő embereket

Gázzal öltek meg gyerekeket

Kitéptek dobogó szíveket

És harmadrangú eszmékért

Heréltek, kínoztak, és élve temettek

 

Nyolcezer év.

Kis rongyából valaki kicsavart akkor

Egy alig vésett torzót

Felszökve véle a dombra hajnal előtt,

Lesve örök reménnyel a fenti hírhozót

Mikor egy szürke vonallal meghasad az ég

És a csillagok fénye lassan új fénybe ér

 

Pogány vagyok, de hidd el, ismerlek jól

Ki kérve állsz, mutatva rémülten csapkodó szíved

És választ senki mástól már,

Csak a bogárrágta bükk kis képétől vársz.

 

Számra tolul most minden tanult gyermeki imádság,

Soha meg nem értett, rossz latin fordítás

Hosszan fut fel a hívás, kicseng, nem veszik fel,

Szeretteimből nincs mellettem már senki sem

Csak a barnult Madonna őrzi emléküket

A Faktor-réten, itt a Bükk közepében,

Tél ködében, nyár melegében és az ősz

keringve hulló levelében…

 

Felsőhámor 2012. augusztus

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.