Március második hete

Elvarázsolt kert

Széttördelt kórók és átlyukadt levelek,

Az utolsó szuronyrohamban mindenki elesett.

A győztes jár-kel

Győzelmének ízét nem érzi még

De biztos benne, hogy minden büntetése kevés

 

És innentől jegyre adták a szerelmet

amit legtöbben becseréltek élelmiszerekre

Nem törődött senki senkivel, fázik, netán éhezik-e?

Hosszú folyosókon csak rossz hírek jöttek

És a hó egy reggelre mindent belepett

 

Sok idő eltelt

Aztán a gyűlöletes hatalom és lidércnyomás

Mint savak, melyeket maguk elől is üvegbe zártak,

Önmagukat emésztették el és innentől nincs tovább

 

Bolondítóan fújnak a meleg szelek

És egyszer csak úgy,

Leráztuk magunkról összes félelmünket

Ok nélkül nevetünk és éppoly oktalanul sírunk

Ott fenn, minden fényes ablakokat kinyitunk.

Hogy mi ez mi ez, mint megakadt gramafontű

Csak kérdezi és kérdezi egy cinke izgatottan

Újra és újra

Az átok megtört

Az elrendelés csöndje szétrepedt

Kék végtelenbe rohan a felhő, és lent örvénylenek a vizek

 

Gerince tört a télnek

Saját szemétdombján, szégyenében tocsog

Izgatottan vizsgáljuk együtt az utolsó, halódó kupacot.

Rettegve mosolygunk, talán túl hangosak vagyunk

Szabadságunk nehéz, és ha máshogy érezzük, akkor nem a miénk

 

Mutatjuk gyerekünknek is

Okos szeme csügg rajtad

Megfogja kezed, biztatóan rád mosolyog

Fiatalsága nem ismer megalkuvást, kudarcot

És egyre biztosabb benne, hogy apja egy vén kriptaszökevény

ki ráadásul teljesen hülye is még

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.