Minimális parizer

Remélem, hogy a börtönben rohadnak rég

Akik a szabad és emberi életet hirdették

Amely lehet ugyan szép perce az életnek,

Vagy orgazmuspontja egy tömegtüntetésnek

De mindig hazugságokra épülve alapvetően,

Legfeljebb van öreg ötputtonyos ó hazugság és

Fiatal, friss még pezsgő, de jegyeiben már termetes

Jezsuita körmönfontságot hordozó gurítás,

Ám ugyanezt a létezéshatást nap nap után

Jóval kevesebb véráldozattal kiváltják

Az agylágyító tehetségkutatók és a szappanoperák.

Ezért aztán állami kitüntetés jár

A celeb és tudatdeformálóknak, valamint leghűségesebb

Befogadói rétegüknek, az alkoholbeteg házmestereknek.

És remélem az egész ökrök nemzeti nyársrahúzása

Valamint a tihanyi gardák (nem gárdák!) vértanúsága után

Megtartják végre, ami a polgároknak, azaz a jól szavazóknak jár

Az igazán szép rendszerlealázó rendezvényt

A sokszor tíz deka parizer sátoros ünnepét,

Tehetségtelen előadókkal, nemzeti műnyállal

Mely csorgatásának jogát közbeszerzésben

Nyerte el egy észtöppesztő és agyonkokszoló

Üzemet vezető, ökör nagyságúra nőtt vállalkozó

Szóval parizerfeeling és utcalányok nagy tömegben

Szép ruganyos testük Rubens-rózsaszín

Szolitól, alapozótól és több réteg fedőkrémtől az egyik,

polifoszfáttól, szójától és brazil vértetű kivonattól a másik

Így hát ki-ki eldöntheti, foga mire vásik, mert azért

Néha mulatni is kell, a folyamatos szívások közepette

Hiába jár csak minimálbérért, minimál élet

Az ágyban minimálisat mozgó feleséggel

Kinek esténként többnyire inkább a minimális agya fáj.

Kitalálták ezt jól a szabadkőművesek, vagy kik, ami eleve

Hülyeség, mert szabad kőműves nincs egy darab se,

Szóval kiszámolták, hány gramm felvágottal él naponta

Egy dolgozó ember és cserében mennyit üzemel,

Negyven évre akciósan, azaz kettőt fizet, és egyet kap.

Ugyanez ármány dugta el a József Attilát is a rakpartra,

Egy kies rampartra, ne nézzen itt sötéten, mint élő lelkiismeret,

Ki zavarba ejtően ismerte a lelkeket és a mindeneket

Kivéve talán a szárszói tehervonat- menetrendet

Ma is széttörik a szépség, árokból issza sáros vizét a holdfény

A rozsda pedig azért van, mert mást nem tehet

És mágneses vasreszeléken ráng a prolik kormos szíve

Nyolc után bérházakban lapít a túlélő homály

Szétrohadt lift repít bekómázva a csillagokba,

Hol ha nincs pokol, miért, hogy három rács mögött laksz

Ablakból nézve a táncoló nizzai zörgőfüvet, vagy anyádat

Látogatod baktériummentes védőcipőben,

Aki számlásan haldoklik lassan egy éve már az elfekvőben

Várva, hogy zuhogjon alá végre a kegyelem,

Ne kapjon többé fogsor nélkül kemény és undorító ételeket

Ne vigyék ki, mint egy bútort a folyosóra az elromlott tv elé

És ha visszahordták onnan, néha porolják le, mert nem kizárt

Hogy meglátják szelíden kérő, elmebeteg mosolyát.

Lefelé a csapóajtók kimatricázva, Isten szeret téged és lát

De ez ebben a végletekig leromlott leprakórházban

ez végképp nem jutna eszedbe, legfeljebb annyi,

hogy a Mindenható azért aljasít le ennyire,

cél és érdek nélkül ,örülve immár csak más kudarcának

hallgatagon utálva a gyomos síneken cammogó napokat

felrúgva a  szépet,a biztatót meg sem látva

mert neki is van ez elkárhozott földön,

Egy bedőlt hitelekből épült, jó kis parizergyára…

Felsőhámor 2013 jan. MP

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.