Molnárpoloska

A poloskákról a közvélekedés nem sok jót tart, annak ellenére, hogy Magyarországon majdnem ezer fajuk él, szinte nyomtalanul belesimulva természet egészébe, és csak egy-két fajuk az, ami kisebb-nagyobb problémákat okozhat az ember életében. A kisebb alatt a bogyómászó poloska málnán való jövés-menését értjük, vagy esetleg a poloska bekapását a gyümölccsel együtt, ami egy olyan nehezen jellemezhető ízvilággal jár, mintha valami parfümös hányást kóstoltunk volna meg. nagyobb problémákat az ágyi poloskák okoznak, amelyek régen a külvárosi proletárlakásokban laktak József Attila által is megverselve és bizony embervért szívtak éjszaka. Szerintem ezzel nagyjából ki is merültek a poloskákat célzó ismeretek, esetleg még tudva a kora tavaszi verőköltő bodobácsok létezéséről, amelyek a legelső márciusi napfényben házfalak tövébe gyűlnek csapatosan, mondhatni napozás céljából. De bizonyára kevesen láttak még botpoloskát, ami a víz alatt éli világát, vagy a szintén hasonló élőhelyen fellelhető víziskorpiót, amelyek egy hosszú faroktoldalékkal biztosítják a levegőellátásukat. A Móczár –féle állathatározó is fontosnak tartja megemlíteni, hogy a víziskorpió szúrása elég fájdalmas, az pedig saját kiegészítésem, hogy a hanyattúszó poloskát sem kell fogdosni, nem hiába hívják vízidarázsnak. A búvárpoloskákat még ideszámítva, azt mondhatjuk, hogy nagyjából letudtuk a víz alatti életmódú poloskák bemutatását, és emelkedhetünk egy szinttel feljebb, a víztükör magasságába. Itt rohangászik, ugrál és korcsolyázik, a szintén poloskafélékhez tartozó vízimolnárka, amely rovar két közeg határán mozog, kihasználva a víz felületi feszültségét. Nagy terpesztése, lábvégi víztaszító pamacsai és csekély súlya lehetővé teszi, hogy a tavak, lassúbb folyók tetején mozogjon. Ha alaposabban megfigyeljük, láthatjuk, hogy a lába végein a víztükör egy cseppet meghajlik, de megtartja az állatot. Ha rossz napot akarunk neki okozni, akkor lehet a víz felszínére cseppenteni valami tenzidet,, ami a víz feszültséget csökkenti, így a poloska szépen elmerül. Az állatra egyébként, jellemezve zsákmányolási szokásait, azt mondhatjuk, hogy a vízfelszínek hiénája. Érzékelve a víz hullámmozgásait, azonnal észleli valamilyen zsákmányállat vergődését, mire csapatostól odasiet és tőrszerű szájszervével kiszívja az áldozat testnedveit. Megemlíthető még, hogy a bogarak világában is van egy hasonló élőhelyet elfoglaló, hasonló módon táplálkozó faj, a keringőbogár. Ennek egyedei, mint kis fekete magszerű motorcsónakok járőröznek a víz felszínén, vízbepottyant rovarokra várva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.