Oktoberfest

Ne higgyetek az ősznek

Ennek a gyümölcsös-tökös maszkabálnak,

Mert jó vége úgysem lesz.

Hát nem érzitek,

Hogy minden milyen gyorsan eltelt

S most megállt a pillanat,

Mint mikor a szívverés kihagy

Majd utána kalimpálva ráriad.

Pedig kaptunk néhány elszáradt levelet

De ki bírja még erővel

Erre soha nem figyel.

Aztán szikrázó csillagaival

Vágott egyet a hideg éjszaka

És innentől kezdve az ősz már ölt,

Nem levelezett.

Füvek húrja pattant

Keserű füstök lebegtek elő

Ismeretlen szagok ujjongtak a kertben

Hogy korhadt gyümölcsvázuk végre szétesett

És várja őket immár a föld, amelyből húsuk vétetett.

Lila nekrológját testével testálta maréknyi kikerics

Majd letarolta őket egy hirtelen záporverés

Fekszenek arccal a földnek

Virágnak virága

Nem titkolnak már semmi szépet,

Mert nem testük az, csak burkolat.

Csontig nyílt minden bűnünk

Mit szégyenünk szögelt ránk

Világnak világa

 

 

Zárd be este jól az ajtód,

Mert már csak a vérfarkas vagy a számlás jöhet

Elmaradt néhány boldog hét

Most pedig fizetni kell mindenért

Pedig szerettünk volna még megtudni

Végső titkokat

Hogy mivégtére lesz a szerelem és ha van

akkor miért múlik el

Hogyan rág benned koptatva lelked az elkopó idő

És a haldoklás után, mely látszatra borzalmas

és nemkülönben megélni is az lehet

Legbiztosabb benne

hogy innentől túl nincs semmi sem

csak egy molekuláris pöcegödör

Amelyben békésen elnyúlunk a hamvasztottak kivételével

Hol szánk szélén a bűn édes íze megbocsájtatik

Hideg és sötét

Minden megbocsájtatik

Hiszen benned is élt egykor

világnak világa

És érted is élt virágnak virága

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.