Reveláció

Ez valami olyasmit jelent, hogy megvilágosodás, kinyilatkoztatás. Olyan állapot, amikor az ember hirtelen látni kezd és az a kusza, percekre széteső élet egyszerre kerek egészet alkot és lesz célja, oka és mindehhez süt a napfény is. A leghíresebb reveláció természetesen Szent Pálé volt, akihez a damaszkuszi úton személyesen Isten szólt, bár akkor még csak Saulus volt, keresztényeket üldöző titkosrendőr. Ha valakit közelebbről érdekel ez a folyamat, akkor olvassa el Mészöly Miklós hasonló című kisregényét, ami ezt a másodpercet százhatvankét oldalban örökíti meg, kitágítva a pillanatot végtelenre, mint az atropin a pupillát. A regényben a körkörös belső fényt tapintani lehet és annak hangja is van. Barátságos zümmögés és a gondolatok is körbe-körbe járnak, nem érkeznek el sehová, érdekes, hogy nem kellemetlen módon. Persze az emberiség túlnyomó többségnek egészen kicsi megvilágosodások adódnak, és általában ezek is a kocsmában történnek. Erről Háy János tud mesélni, de ott minden rosszul történik. Minden elromlik, életek, házasságok, de még a titkos szeretőknek is szembesülniük kell azzal, hogy egyszer vállalni kell a másikat. Kopott cipőben, bérházban, a budai kertes villa helyett és nappal is. Minden nap. Gyerektartással, izzadt reggelekkel és munka utáni rohangálással-boltba , iskolába. És ez ugyanolyan, mint az előző volt. Csak rossz szájízzel, kevés pénzzel és folyamatos szembesüléssel jelentéktelen és érdektelen mivoltunkkal. De az ördög a boldogság ígéretével vásárolja fel a lelkeket diszkont áron, nem is különösebben erőlködve. Mi akarjuk eladni neki.

Ja, és a reveláció egyéb tulajdonsága, hogy sebessége és hatása a villamos áraméval egyenlő, csak gondolati szinten. Igazából csak gondolatmorzsák, emléktöredékek futnak végig rajtunk. Eszünkbe jut egy lány, akivel vadul csókolózni kezdett az ember vacsora közben. Az ő szája májkrémes kenyérrel, az enyém lekváros zsemlével volt tele. Vagy egy másikkal -összesimulás az esőben, meg egyebek is, amikor egy elbámészkodó biciklis belerohant a csalánba és felborult, mert az erdei ösvény mellettünk elkanyarodott, ő meg nem. A fent említett esetekből az látszik tudományos módszerekkel elemezve, hogy a megvilágosodás másik nagy oka a szerelem. Vagy ilyen lehet az is, ha valaki bevesz százötven altatót, amelyek még nem szívódtak fel, de az ember megilletődve fekszik a hálózsákjában és várja a halált. Odarepül egy cinke érdeklődve, emberünk pedig gyenge mosollyal nézi és folyik a szeméből a könny. Mert elrendeltetett, de olyan nehéz itt hagyni azért a kék eget és a megbarnult leveleket, amelyeket utoljára látunk meg az életben, majd csak a szagukat érezzük, majd csak álmodjuk őket, végül azt se.

Gábor barátom ebből a szempontból egy nagyon szerencsés ember. Ővele szinte minden nap történnek megvilágosodások. Nagy bánatára persze nem májkrémes-lekvárosok, hanem az emberi lelkek érintik meg nagyon. Ezeket általában értekezlet közben igyekszik megosztani velem, amikor a csengő telefon felvétele egyet jelent azzal, hogy az ember halál fia. Legutóbb Celldömölkön járt egy vasúti restiben, ahol remekül lehet kosztolni. Ezt leginkább rajta kívül Bacher Iván tudta művelni nagyon, akit ő személyesen is ismert Nagyszékelyből és ezt a tényt kimondottan irigylem tőle. Bacher Iván tárcája szerint képes volt elvonatozni Párkányba, ahol az ottani, szlovák-magyar restiben komótosan végigette az étlapot, csapolt sörrel kísérve, majd az ebéd végeztével visszavonatozni Pestre. Gábor gyöngybagoly költőláda kirakása után fordult meg az említett celldömölki restiben és örömmel mesélte, hogy mellette vasutas ruhás fószerek ültek, tálcáról itták a feleseket, disznó jellegű dalokat énekeltek és határtalan jókedvük volt. Pedig amúgy az élet nem babapiskóta, fejenként öt , randomizáltan elhelyezkedő foggal, és a vasúti kocsik kerekének állandó kopácsolásával. Tényleg. Hány emberélet kell, hogy találjanak egy defekteset?

Amúgy ilyen emberek mindenhol előfordulnak, ahol megfelelőek a talaj és hőmérsékleti viszonyok. Itt van például  a mi El Bundy-nk (Lakatos András) is, aki hasonló elveket vall, amióta egyszer csak megjelent nálunk egy kis hátizsákkal és egy húsz dioptriás szemüveggel, a semmiből. Később, amikor az én embereimmel dolgozott azért nem olyan kevés pénzért, két hét után már fizetési előleget kért nagy rendszerességgel. Kérdem mire fel, mire ő pimaszul: nagy a rezsi főnök. Mivel nem messze lakik tőlem, ismerem jól lakhatási viszonyait. Bódéjában köztudottan lopott fával fűtött, patakvízben mosakszik (?), és a közműveket egy szál negyvenes villanykörte képviseli nála egy személyben. Legendás dolgai közé tartozik, amikor egy-egy nagyon jól sikerült kocsmázás után, zárórakor a sétaút helyett a patakban megy haza. Szóval, ahogy Gábor fel szokta tenni nekem a kérdést, évek során sem lankadó érdeklődéssel : ki van bent és ki van kint? Néha még megfejeli azzal, hogy hátha az ideggyógyintézetben lévők a normálisak és mi nem. Én pedig a szerint válaszolok, hogy milyen napom volt, de abban minden alkalommal megegyezünk, hogy az élet törékeny , szép, és borzalmas dolog, amit nem mindig lehet kibírni, csak bírni kell. Néha azért kell persze egy kis reveláció. Nagy kék szemekkel, és ötven fokos alkoholtartalommal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.