Rézsikló

Nemrég a facebook-on láttam egy kedves bejegyzést egy valamikori hölgy munkatársam részéről, képpel súlyosbítva. A fotón egy agyonvert, ismeretlen fajú kígyó volt látható valamint a hölgyismerős, aki azt posztolta, hogy még ezt is neki kell megcsinálni. Mármint a kígyó agyonverését a mosás, takarítás és gyereknevelés mellett. Most szándékosan nem kanyarodok el a befalazott denevérek és kidobott fecskefiókák irányába és nem emlegetem fel a távolsági buszon hallott beszélgetéseket, mert teljesen a középkor misztikum és hiedelemvilágában érzem magam ilyenkor, egy lépéssel sem előre. A rézsikló alapvetően magának való állat, fogdosni puszilgatni nem kell és akkor semmilyen baj nem történik. Sok népszerű internetes cikk említi felületes hasonlóságát a keresztes viperához, de megnyugtatólag közlik, hogy a viperának nem kerek a pupillája, és fogazata is másféle. Mit mondjak, ha ezeket már szemügyre tudjuk venni, akkor jobb, ha ugrunk hátra helyből vagy három métert.

Enni egereket és gyíkokat eszik, a gyíkokat különösen szereti, őt pedig a kígyászölyv fogyasztja. Jellegzetes ragadozó felvételeket látni a madárról, ahogy a fészke szélén áll a fiókáit etetni készülően és csőréből, mint egy gumicső lóg ki a kígyóebéd. Ezek a képek javarészt a hatvanas-hetvenes években készültek, amikor még nem számított etikátlannak a fiókás fészek melletti fényképezés esetleg néhány ágat is lefűrészelve a jobb hatás érdekében.

A kígyóról további bájos dolgokat közöl a Brehm: Állatok világa idevágó fejezete, amelynek az akkori tudományosságára a megfigyelői alaposság mellett a némileg megmosolyogtató etológiai megjegyzések vannak színes csokra jellemző. Így megtudhatjuk, hogy a rézsikló akkor sziszeg ha jókedvében van, önként pedig nem megy a vízbe, de beledobva gyorsan és ügyesen kiúszik. Mint magam is láttam már régebben egy terráriumban, áldozatát óriáskígyó módjára körbetekeri és egészben próbálja elnyelni, amihez néha az áldozatnak is van néhány szava. Egy kerti tóban egy vízisikló próbált lenyelni egy különösen kövér békát, de a dolog nem haladt előre tíz perc után sem, miközben a béka bánatosan vartyogott, úgyhogy egy idő múlva, bár tudom hogy helytelen magatartás, fejbe vertem a kígyót egy bambuszpálcával, így aztán kiköpte a békát, ami eltempózott a tóba egy vízirózsa levél alá felépülni, az élve lenyelés okozta sokkból.

Siklónk latin neve a Coronella austriaca, amelyet az osztrák kétfejű sas címerállathoz hasonló tarkómintázatáról kapott, ami a szabadságharcok idején gondolom rossz pont volt. Mintázata amúgy tényleg kicsit hasonlít a viperáéhoz és feje is háromszög alakú. Megjegyzendő azonban, hogy összességében azért siklókülsejű hosszan keskenyedő farkú állat és jómagam harmincvalahány éves természetbúvár pályafutásom alatt három viperát láttam, plusz egyet agyonverve a zempléni Dorgó egy erdei útján. Mind a három példány elég ijedősen viselkedett és sebesen elsiklott, bár a tarpai jószág kígyófób hölgyismerősöm szerint többször rákacsintott menekülés közben, ami viszont azért lehetetlen, mert a kígyóknak az alsó és felső szemhéjuk összenőtt és átlátszó hártyává alakult.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.