Szádorok

borostyánfojtó szádor

Azt kell mondjuk, hogy a növényi élősködés nem annyira egyértelmű dolog, mint azt kijelenthetnénk mondjuk valamilyen biológiai bíróság előtt. Számos együttélés, átmeneti forma, közös stratégia létezik az ökológiában, amelyek mondjuk úgy példás együttélésnek bizonyulhatnak sok esetben, mondjuk a gombafonalak és fagyökerek között. Hogy aztán ez a törékeny egyensúly mikor megy át élősködésbe, azt nehéz eldönteni- mindenesetre, ha a szárazság, vagy egyéb rovarkártevők miatt legyengül például a lombos, vagy tűlevelű fa egység, akkor a gomba rész már korántsem viselkedik olyan előzékenyen mint eddig. Mondjuk úgy , hogy a cserekereskedelem átmegy rablásba. Mindez azonban csak azt akarta érzékeltetni, hogy a természet egésze sokkal összetettebb rendszer, mint azt régebben feltételezték volna, igazából a mai napig nem léteznek olyan bonyolult matematikai sokváltozós egyenletrendszerek, amelyekkel le lehetne írni például a fajok ádáz versengési stratégiáját, egy teljesen ártalmatlannak tűnő virágos réten, mert ugye, mindenki másban erős. Ki árnyékolásban, ki gyors tavaszi növekedésben, ki vegyi anyagokkal mérgezi a környezetét (allelopátia), ki pedig gátlás nélkül terjed indákkal. Mégis, ebből a nagy rendszerből, ahol már egyértelműen élősködésről beszélünk, három „ főkolompost” érdemes kiemelni (ha most hanyagoljuk a gérbics nevű orchideát és a fenyőspárgát). A fagyöngyöt, ami igazából csak félparazita. Gazdájától vizet és ásványi sókat szív el, a fotoszintézist elvégzi ő maga. Ennek ellenére ha nagyon elterjed egy fán, azt képes elsenyveszteni a mértéktelen vízmegcsapolásával. Javára csak a germán és kelta vonzáskörű népek karácsonyi szokásokban betöltött fontos szerepét lehet említeni. A második csoport az arankák családja. Szemre úgy néznek ki, mintegy kazal sárga, vagy rózsaszín dróttal összefogott növénykupac, amelyből a drót maga az aranka. Korábban karanténnövényként szerepelt, a rendszerváltás előtt talán még be is kellett jelenteni előfordulásait, amelyeket aztán gázolajjal perzseltek fel. Harmadikként a szádorokat említhetjük, más néven a vajfüveket. Elég nagy fajszámú nemzetség, tagjainak már külalakja már jelzi, hogy az illető letért a rendes növényi útról. Teljesen elkorcsosult, fotoszintézisre alkalmatlan kis hártyás levelek, pirosban, sárgában, rózsaszínben pompázó krumplicsira-szerű szár. ha kiásnánk a növény föld alatti részét, azt tapasztalhatnánk, hogy egy akár egy méter hosszú szívószövettel rá van csatlakozva a gazdanövényre, amelyet ezen keresztül pumpol. Érdekes módon ezek a növények eléggé gazdaspecifikusak, azaz vagy csak egy növényre, avagy nemzetségre álltak rá. Magyarországon több fajuk elég ritka is, mint a képen látható borostyánszádor a Somló-hegyről , amit nevének megfelelően borostyán aljzatú meleg, száraz erdőkben érdemes keresni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.