Szent László pénze, a Nummuliteszek

A Bakonyban vagy a Tatabányai-medencében az eocén kori barnakőszén medencék környékén, vagy a lefejtett bauxit környékén lévő mészkősziklákban gyakran találni szabályos, kerek kövecskéket, amelyek nagysága akár a tíz centiméteres átmérőt is elérheti. Az elmúlt századok során sok legenda tapadt hozzájuk, amelynek lényege az, hogy ezek tulajdonképpen megkövült pénzek (latinul a nummulus pénzecskét jelent), amelyek valamilyen varázslat, vagy isteni erő hatására változtak kővé. Furcsa belegondolni, de az ezerhétszázas években az ősmaradványokat még a természet különös játékainak tartották és az evolúciótagadás a mai napig tartja magát azzal együtt, hogy egyesek szerint a Balaton optikai csalódás, a Föld pedig egyértelműen lapos, csak eltitkolják ezt a tényt-hogy miért, arról nem nyilatkoznak a hívők. Hogy a bolygónk pedig 5000 éve létezik, azt a középkori skolasztikusok pontosan kiszámolták.

Az evolúció mindettől függetlenül járja a maga útját, immár 3,6 milliárd éve, amikor is megjelentek az első életjelenségek és a kémiai evolúció biológiaiba csapott át. Ennek a hatalmas regényfolyamnak egy kis fejezete a foraminiferák tündöklése és bukása, amely családba a Szent László pénze is tartozik. Nehéz elképzelni, de maga az állat, amely ezt a nagy, tagolt kamrás házat létrehozta, tulajdonképpen egy egysejtű, amőbaszerű jószág. És a dolog itt kezd érdekes lenni. Hogy a csodába képes egy gyökérlábú (az amőbák hivatalos neve) létrehozni egy olyan szabályos kamrás házkomplexumot, ami megfelel az aranymetszés szabályainak. Számra nézve is elképesztő csoport. 50 000 fajukat írták le a tudósok, amely ténynek leginkább az a földtani jelentősége, hogy egyes fajaik nagyon jó földtörténeti korjelzők, mivel egyértelműen hozzárendelhetőek rájuk jellemző mészkőtípusokhoz. És itt megint jön egy nehezen átgondolható tény. Egyes tengeri üledékek, amelyek most középhegységi sziklaként és hegyként jelenülnek meg, az óceánok fenekén alakultak ki-néhány milliméter száz évenként-úgy, hogy az elhalt állatok mészváza rakódott le aljzatként. Elképzelhetetlen időmennyiség, akár a térben, mondjuk a száz fényévre lévő csillag. Amennyit a fény száz év alatt berohan. Ha találunk egy ilyen kövesült pénzt kirándulásunk alatt, hát álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk bele ezekbe a nagyságrendekbe és emberöltőnk viszonylatába. Egy evolúciós elképzelt 24 órás napban, mi a legutolsó másodpercben jelentünk meg, mint emberiség és úgy tűnik elég sok kárt sikerült okoznunk ebben a töredék-időben is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.