Weöres

Angyalok ülnek a kopott moziszékeken

Karcos film megy odabenn, az életem pereg

Egyedül vagyok, ezer formámban létezek,

És ezerszer egyenként is csak tűnő fény leszek

S minthogy a Teremtő vélem nem levelez

Így én írok néki mindennap más és más levelet

Vízmosta kőre

Szélfútta dallamlepedőre

Erdőkben visszahangzó esőverte kőre

Hónapszám

Csönd a munkaruhám

Ciliciumként viselem

Mit egy messzi kéklő hegylánc

Kinyújtva hosszú árnyékkarját

Egy csillagtalan éjszaka tekert rám

 

És igen, én is megöregszem

Minden nappal halkabb és halkabb leszek,

Egyetlen gyufásdobozban őrizve szép emlékeimet

Felhők, délkörök, a mindenség tengere

Képviselőfánk mélyében eltűnt emberek.

Jer ide, ha mersz

Tücsökké varázsollak, így te is beleleshetsz

 

S minthogy magamból írok, mint fogyó körök

Egyre kisebb költeményeket bűvölök

Hát ne keress engem, ha egy őszi reggelen,

Egy nagy lepke hátán végleg eltűnök

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.